Csillagúton Jöttem - Edda Művek

Szembejött az éjjel hideg sötétséggel

Ketté akart tépni, hogy megtanuljak félni

Hogy ne szóljon az ének, hogy ne álljak a fénybe

Hogy senki ne higgye el, hogy van Isten az égben

Tûz lobogjon benned, hûség önmagadhoz

Harmatcsepp vizébõl földszagot szippantok

A napfelkeltét várom, csillagúton jöttem

Velem van az Isten, szél röpítsen engem

Röpítsen föl, vagy vágjon a földhöz

Míg az Isten föl nem oldoz

Röpítsen föl, vagy vágjon a földhöz

Míg az Isten engem végképp föl nem oldoz, föl nem oldoz…

Szembejött a reggel tele reménységgel

Tüzet vet az égre, csodás napfelkelte

Lódobogást hallok, nyílvesszõ süvít föl

Odafentrõl szólít valaki az égbõl

Azt mondja, hogy higgyek, és tegyem a dolgom

Fényes lesz a puszta, ahogyan azt mondom

Fényes lesz az ember, fényes lesz a gyermek

Tiszta emberségbõl teremtenek embert

Röpítsen föl, vagy vágjon a földhöz

Míg az Isten föl nem oldoz

Röpítsen föl, vagy vágjon a földhöz

Míg az Isten föl nem oldoz

Röpítsen föl, vagy vágjon a földhöz

Míg az Isten föl nem oldoz

Röpítsen föl, vagy vágjon a földhöz

Míg az Isten engem végképp föl nem oldoz…

Röpítsen föl, vagy vágjon a földhöz

Míg az Isten föl nem oldoz

Röpítsen föl, vagy vágjon a földhöz

Míg az Isten föl nem oldoz

Röpítsen föl, vagy vágjon a földhöz

Míg az Isten föl nem oldoz

Röpítsen föl, vagy vágjon a földhöz

Míg az Isten engem végképp föl nem oldoz, föl nem oldoz, föl nem oldoz…