Anyám mondta -

Nem akartam rommá menni, egy életet mulattam át

Sokszor próbáltam jobbá lenni, de a szenvedély az utamba állt

Hiába mondják, hogy lassítsak, mert a sírba vezet ez az életvitel

Mégis bekötött szemmel nyomom a gázt, mert az életet valahogy élvezni kell

Ismerem az értékeket, de a mértéket nem, és ez tesz tönkre

Pihennem kell, de mit tegyek Anya?

Hogyha engem a nyugalom nem köt le

Kis gyerek kis baj, nagy gyerek nagy, velem együtt a gondok is felnőttek

Majd kiderül az ég, de ha szivárványt szeretnék, számítani kell a felhőkre

Anyám mindig, óvott féltett

És igaza volt, nem játék az élet

Fiam, magad ellen nincsen orvosságod

Ezért kerül el a boldogság

Anyám mindig óva intett

Hogy soha ne vegyek magamra mindent

De Anya, magam ellen nincsen orvosságom

Ezért kerül el a boldogság

Anyu, Anyu mondd, miért szül a baj még több bajt?

Ha kitartok, könnyebb lesz majd?

Hogy legyek mindig jó, hogy ne ártsak másnak?

Ha magamnak is rossz vagyok társnak

Mikor múlt el az a perc, ami számított?

Mikor azt hittem, a csodára várni jobb

Miért van az, hogy a barátból ellenség lesz?

És a pénz csak éhessé tesz

Miért én maradtam alul, hogyha felvettem a kesztyűt?

Magam hajszoltam hasztalanul, hosszú éveknek lett ez a vesztük

Az életem csak én menthetem meg, lehet, pont én vagyok minden válasz

Ha a józan ésszel szembemegyek, tudom akkor is megbocsátasz

Anyám mindig, óvott féltett

És igaza volt, nem játék az élet

Fiam, magad ellen nincsen orvosságod

Ezért kerül el a boldogság

Anyám mindig óva intett

Hogy soha ne vegyek magamra mindent

De Anya, magam ellen nincsen orvosságom

Ezért kerül el a boldogság

A szavad tilt, de mégis folytatom

Csak ne lennék ilyen önemésztő

A baj keres, te mindig mondtad

Hogy sohase késő, sohase késő

Anyám mindig, óvott féltett

És igaza volt, nem játék az élet

Fiam, magad ellen nincsen orvosságod

Ezért kerül el a boldogság

Anyám mindig óva intett

Hogy soha ne vegyek magamra mindent

De Anya, magam ellen nincsen orvosságom

Ezért kerül el a boldogság