Mocskos Poéta - Rizon

Egyedül vagyok a sötétben, csak a holdfény világít

A mocskos poéta vér a testemben, minden egyes eret kitágít

A toll a kezemben mindent egyszerre gyógyít és megsebez

Éltet és gyilkol, leír, majd elfeled

És Én ugyanaz vagyok, nem változtatok

Ugyanott vagyok, ti távoztatok

Nem vagyok más, csak egy ellentét, mint felnőtt testben egy vad gyerek

De ha nem lehetek akárki, legalább önmagam had legyek

Ha elmegyek

Egy rózsát és egy tollat tegyetek a síromra

Ha nem leszek

A rózsát, hogy gyógyszer legyen minden kínomra

Hogy meglegyek

A tollat, hogy egy gondolat se menjen pocsékba

Hogy az emberek láthassák nem volt más, csak egy mocskos poéta

Veletek vagyok a sötétben, veletek Ti csodás szavak

Ti vagytok a nyugalmam és Ti vagytok a tomboló harag

A toll a kezemben boldogság és gyász, mi mindent megfakít

Csókol és megharap, megölel majd eltaszít

És Én ugyanezt teszem, talán egy szó vagyok

Ugyanúgy hatok, hogyha megszólalok

Nem vagyok más, csak egy ellentét mint fény és sötétség játéka

Ha süt bennem a nap, hamar megjelenik a szívem árnyéka

Ha elmegyek

Egy rózsát és egy tollat tegyetek a síromra

Ha nem leszek

A rózsát, hogy gyógyszer legyen minden kínomra

Hogy meglegyek

A tollat, hogy egy gondolat se menjen pocsékba

Hogy az emberek láthassák nem volt más, csak egy mocskos poéta

Még nem megyek

Maradok, amíg nem taszítanak a síromba

Még itt vagyok

Ezt a dalt írom ma, ez a gyógyszer a kínomra

Még megvagyok

Leírok mindent, egy gondolat se megy pocsékba

Mert ez vagyok

Sok álszent ember között egy mocskos poéta