Majd egyszer... - Zoran

Talán egy nap, egy hét, talán egy év

Amíg változtatni még nem merek

Aki most vár, aki riadtan kiszáll

Az vissza többé nem talál, az elveszett

Látom, hogy mozdulsz felém, érzem a sóhajod

Az arcod, mintha megérinteném

De gondolatban még nem itt vagyok

Majd egyszer ezen végleg túljutunk

S az álmainkhoz visszafordulunk

S a múltnak úgy felelsz, hogy magadhoz ölelsz

S a világ félreáll

Majd egyszer ez az örvény szétszakad

És mindegy lesz, mi volt az áldozat

A próba végetér

S az örök vágyakért

A büntetés lejár

Ha minden szívdobbanásnak ára van

Élni szegény-boldogan, már nem lehet

Lázadunk néha, s összekapaszkodunk még

Mintha így ölelkeznénk

S mondjuk, szeretni elég

S még elhiszed

Hogy éljek, hogy lépjek jól, esküszöm nem tudom

Te nem bántasz, nem haragszol

De látom, ami elvész, fáj nagyon

Majd egyszer, ahogy kell, megérkezünk

Majd egyszer nagyon boldogok leszünk

Majd meglátod mit ér sok végighajtott év

Míg nem vigyáztam rád

Majd egyszer, tudod, eljön még a nap

Csak kérlek sose mondd, hogy elmarad

S ha az átkozott idő

Mint hűtlen szerető

Addig meg nem csalt

S az életem kitart

Jó lesz egyszer majd …